A nyári időszakban szervezett tréningekkel kapcsolatos 4+1 leggyakoribb tévhit

Posted onLeave a comment
A nyári időszakban szervezett tréningekkel kapcsolatos 4+1 leggyakoribb tévhit Hányszor hallottam, hogy nyáron nincs értelme képzéseket, tréningeket szervezni, mert az „uborkaszezonban” nem lehet. A kifogások különféle formában jelentkeznek:
  1. „Nem lehet, mert a fél csapat szabadságon van, nem tudok összeállítani egy 9–12 fős csoportot.”
  2. „Megtartjuk a tréninget, majd elmegy szabadságra, és az egészet elfelejti.”
  3. „Várjuk meg, amíg visszajönnek szabadságról, és akkor az egész csapatot egyben tréningezzük!”
+1     „Én is (vezető) szabadságon vagyok, nem tudok részt venni a tréningen.” Ezekbe és hasonló tévhitekbe ringatjuk magunkat már sok-sok éve. Igenis megcáfolható a régi hiedelem, miszerint „uborkaszezonban” nem éri meg a képzés. Hogyan? Megfelelő tervezéssel, a piacok működésének ismeretének felhasználásával. Így például tudható, hogy…
  • a vevők nem, vagy nehezen érhetők el,
  • a munkatársak kiemelése a területről („termelésből”) a legolcsóbb nyáron,
  • az uborkaszezon megtörhető – felkészült, motivált munkatársak révén.
Elképzelhető, hogy javaslataim elsőre provokatívak lesznek, de azt gondolom, hogy érdemes elgondolkodni az érveken!
  1. „Nem lehet, mert a fél csapat szabadságon van, nem tudok összeállítani egy 9–12 fős csoportot.”
Honnan van az a szokás, hogy egy szervezett tréningen kötelezően csoportnak – általában 9–12 fős – kell részt vennie? Sok tréning- és tanácsadó cég fix csoportok kialakítását kéri megbízójától, vagy már eleve így határozza meg az együttműködési keretet. Hadd világítsam meg a helyzetet általánosságban. A nyári időszaktól függetlenül egy vállalat életében számolunk, számolhatunk egy természetes fluktuációval. Ennek eredményeképpen mindig lesznek olyan munkatársak, akik a korábbi képzéseket nem kapták meg. Ebben az esetben 2 választás áll a vezető előtt:
  • az „új” emberek kihagyják a korábbi tréningek anyagát
  • ismét mindenki részt vesz a programon – a régiek legalább ismételnek egy kicsit
Megítélésem szerint egyik sem jó megoldás, mert az egyik esetben kimarad egy lépcsőfok a képzési láncból, a másik esetben pedig egy rutinosabb csapatra erőltetünk egy olyan programot, ami már a könyökükön jön ki (az utánkövető program nem azonos egy korábbi tréning tömörített változatával!). Ennek köszönhetően az addig a tréninget szerető közönség beleun és elkezdi nem szeretni a képzéseket. Mi lenne a jó megoldás? NE csapatban, hanem résztvevőkben gondolkodjunk és tervezzük meg a felzárkóztatás lehetőségét kisebb csoportokban! A leírt helyzet alapján a nyári – szabadságokkal teli – időszakban kisebb csoportokra bontva is megszervezhető egy-egy képzési program, összegyűjtve azokat, akik nincsenek szabadságon vagy már visszajöttek szabadságról. Ráadásul alacsonyabb „opportunity cost” mellett. Mi, a FairDeal Solutionsnál vállaljuk akár már 2-3 főtől – adott esetben 1 résztvevővel – is hatékony tréning megszervezését. Mi nem csoportra vetített megbízásban gondolkodunk, hanem résztvevőkben – így a megbízási díjak is ennek megfelelően kerülnek kialakításra.
  • „Megtartjuk a tréninget, majd elmegy szabadságra, és az egészet elfelejti.”
Itt is egy olyan tévhittel állunk szemben, ami nem kizárólag a nyári időszakra jellemző. Ez nem mást, mint az utánkövetés, a beépítés folyamata, vagy éppen ezek hiánya. Amennyiben van jól kialakított utánkövetési rendszer (pl.: visszajelzések, területi coachingok, follow up programok), ez a kérdés fel sem merül! Igen, való igaz, hogy a parlagon hagyott információk ~90 nap múlva eltűnnek. Ám, ha van egy jól felépített, strukturált rendszer, akkor van módszer arra is, hogy az elméleti tudás ne az elme süllyesztőjében végezze. Lehet, hogy eltelik 20, esetleg 30 nap is, amire a résztvevő éles helyzetbe kerül (mert például szabadságon volt), ám a visszajövetelét követően már adottak az olyan szituációk, amikor alkalmazhatja, alkalmaznia kell a korábban megismert fogásokat. Ebben pedig a már kialakított visszajelzési folyamatok nagy segítségünkre vannak. Ennek értelmében a nyári programok elméleti ismereteinek gyakorlatba illesztése legalább annyira fontos, mint a többi időszakban megszervezett programok elméleti anyagának beépítése a mindennapokba. Amennyiben ezen visszajelzési rendszerek nem működnek tökéletesen, úgy nagyon szívesen segítünk akár a kialakításban, akár a felkészítésben, de örömmel veszünk részt mi magunk a gyakorlati lépések beépítésének közvetlen támogatásában.
  • „Várjuk meg, amíg visszajönnek szabadságról, és akkor az egész csapatot egyben tréningezzük!”
Véleményem szerint – hacsak nem indokolja valamilyen speciális ok – nem feltétlenül kell megvárni a csapat visszatérését. Nagy a kísértés – főleg a multinacionális világban –, hogy a nyári szabadságról visszatérést követő időszakra szervezzünk képzést. Jellemző erre az időszakra, hogy az év nagy hajráját el kell indítani. Ezek jegyében sűrűsödnek a teendők, a rendezvények (belső, külső) száma és ezzel a szervezési időráfordítás is megugrik, és szép lassan a humánerőforrás képzése fokozatosan a prioritási listán hátra csúszik. Pontosan ismert tény, hogy az idő (napok, hetek, hónapok) milyen rettentő gyorsan elrepülnek. A július-augusztusra tervezett képzési programok újabb és újabb időpontot kapnak, majd azt vesszük észre, hogy lassan már az év végi Karácsonyi Party szervezése kerül előtérbe. Elrepült majd’ fél év úgy, hogy a munkatársak fejlesztése elmaradt, jobb esetben a következő év elejére sodródott. Ezzel gyakorlatilag elvesztegettünk fél évet. Egy-egy képzés megtérülése hónapokban mérhető, ám az kamatostól a vállalat eredményességét segíti. Egy nem megtartott tréning költsége 0, de hozadéka is 0 – azaz minden marad a régiben. Az egyének, a munkatársak nem fejlődtek (vagy csak jóval lassabb ütemben), így a szervezet sem fejlődött. Érdemes tehát azon dolgozni, hogy a nyári „elvesztegetett” időszakot hogyan lehetne még hatékonyabban kihasználni a legkisebb veszteségek mellett! +1     „Én is (vezető) szabadságon vagyok, nem tudok részt venni a tréningen.” Mielőtt ezt a felvetést megbeszéljük, hadd szögezzek le egy igen fontos tényt. Mi a FairDeal Solutionsnél úgy gondolkodunk, hogy a közvetlen felettesnek minden pillanatban joga (egyben kötelessége is, szerintem) a beosztottjának teljesítményét ellenőrizni, arról képet alkotni. Ezen felül ismernie kell a képzési program anyagát, hogy a területen segíteni tudják az elmélet gyakorlatba történő átültetését, ezzel biztosítva a befektetett költségek megtérülését. Emiatt valóban javasoljuk a közvetlen vezető(k) részvételét a munkatársak tréningjén megfigyelő jelleggel. Ám az a tény, hogy a vezető szabadságon van – a korábbi 3 pontban kifejtett érvek alapján –, nem indokolja a program elhalasztását, eltörlését. Néhány megoldással segítjük a vezetőt az ismeretanyag megszerzésében:
  • olyan időpontokat határozunk meg, amelyek egyike az adott vezetőnek is megfelel, tehát részt tud venni valamelyik programon,
  • vállaljuk (FairDeal Solutions), hogy az elméleti ismeretanyagot átadjuk az adott vezetőnek egy számára megfelelő időpontban,
  • a munkatársak programját megelőzően kifejezetten a vezető(k) részére kidolgozott formában a képzés anyagát tréning formájában megismertetjük az adott vezetőkkel.
A javasolt megoldások bármelyike segít a vezetőnek a megfelelő utánkövető lépések kialakításában. A 3+1 pont alapján NE hagyjuk elveszni az egyik „legkedvezőbb” időszakot a fejlesztésre! Szervezzünk bátran képzési programot a munkatársaknak nyáron, ami az év további részében a vállalatnak „kamatozik” és minden bizonnyal visszahozza a bruttó befektetést!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük